A szőlő és a hozzátartozó pince a II. világháború után került a család birtokába. Nagyapám, aki a falu pékje volt, még napszámosokkal műveltette a területet, a szüret volt a család feladata. A felső 600 nöl és az alsó 300 nöl szőlő gyalogművelésű volt. Fő fajták az Olaszrizling, a Szürkebarát, Juhfark és az Ezerjó voltak.

Nagyapámról apámra a 80-as évek végén szállt át az irányítás és a munka. A gazdasági nehézségek ellenére fokozatosan művelésmód váltás történt egyes függönyre. Új fajtaként megjelent a Viktória gyöngye, a Bianka, a Zenit, majd később a Rozália és a Cserszegi fűszeres. A gépesítések révén ki lehetett váltani a kézi munka egy részét, hatékonyabbá vált a szőlőtermesztés.

A feladatokat kezdtem én is átvenni. Megújítottuk a támrendszert, középmagas kordonra váltottunk, a fajták közt újdonságként megjelent a rezisztens Taurus. Legújabb fejlesztésként a művelésmód Guyot-ra változott, és a fajtaszerkezetben megjelent az első kék szőlő, a szintén rezisztens Néro. A munkákban gyermekeim, a negyedik generáció is tevékenyen kiveszi a részét, az utánpótlás biztosított.